Az ország belsejében fekvő Kütahyáig hosszú az út, bármelyik tenger felől érkezzen is az ember; magas sziklás hegyek között vezet, kő hátán kő mindenütt. Ebben, a helyenként máig történelmi levegőt árasztó városban kapott menedéket Abdul-Medzsid http://terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/abdul.html szultántól az 1848-ban kitört forradalom és szabadságharc bukását követően emigrációba menekülő Kossuth Lajos és kísérete.
A Sumlából (Sumen) Isztambulon keresztül érkező Kossuth 1850. március 31-től másfél évet töltött az anatóliai városban. Itt dolgozta ki alkotmánytervét Magyarország demokratikus átszervezéséről. 1851. szeptember elsején Angliába indulva ezzel búcsúzott el tőle: “A hajnali kis fuvola dobpergés kísérettel költött fel bennünket kutahiai utolsó álmunkból. A kétéves foglyokat szabadság életére rázá fel, zsibbasztó álmukból... Még nap feljötte előtt elhagytuk Kutahiát. Elhagytuk, s édes fájdalommal emlékezünk vissza kényelmes fogságunkra s a jó törökökre.”

Első szállása, a kaszárnya helyén ma a városháza áll.
Későbbi lakóháza, egy kétszintes XVIII. századi hagyományos faépület, 1982 óta emlékmúzeum. A ház falára 1952-ben kétnyelvű emléktáblát helyeztek el. A tágas udvarban 1997-ben Kossuth-szobrot avattak, melyet a török kormány állíttatott.
A hatalmas szobor a méretei miatt az épület udvarra néző hosszú tornácáról szemlélhető meg igazán, de az alacsony téglakerítést körbejárva kívülről is jól látható. Hétfő lévén, a kaput zárva találtam. Kopogtatásra két férfi nyitott ajtót. Kis magyarázkodás után beengedtek, így a házat és a szobrot belülről is megnézhettem.
Az egészalakos szobor talapzatára a magyar nemzeti hős, Kütahya vendége emlékére állított török nyelvű tábla alá egy második, kétnyelvű is került "Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc hősei befogadásának 150. évfordulója alkalmából hálás megemlékezésül".
A szignó a rodostói Rákóczi-szoborhoz képest variánst mutat: azon Saif Rustem olvasható.

---