Az emléktáblát a budavári önkormányzat a Kossuth-díjas író 90. születésnapja alkalmából állíttatta. ^[1]
A Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító a ház egyik erkélyes lakásában élt 42 évig.
Ottlik Budapesten (Budán) született. Tiszti pályára szánták, mivel felmenői között is volt katona. Előbb a kőszegi katonai alreáliskolában tanult, majd a budai katonai főreáliskolában végezte középiskolai tanulmányait. "...az itt töltött évek ihlették ikonikus, 1959-ben megjelent Iskola a határon című regényét, ami átütő sikert hozott Ottliknak...." Egyetemen folytatta tanulmányait matematika-fizika szakon, de ezt követően mindvégig tartó szenvedélyévé vált a bridzs. Többszörös bajnok volt, a játék matematikai problémáival is foglalkozott, 1979-ben ebben a témában szakkönyvet is írt.

"A baráti körében Cipiként becézett író első novellája 1931-ben jelent meg a Napkeletben, az 1930-as évek végétől rendszeresen jelentek meg művei a Nyugatban, később a Tükörben és a Magyar Csillagban is publikált. A háborúban légioltalmi szolgálatot látott el. Feleségével, Debreczeni Gyöngyivel több ismerőst, barátot bújtatott – ekkor még a Riadó utcai lakásukban –, többek között Vas Istvánt is, aki később is közeli barátja, állandó vendége volt a házaspárnak. 1945–46-ban a Magyar Rádió dramaturgja volt, írt többek között az Új Idők, az Újhold és a Válasz című lapokba, 1957-ig a Magyar PEN Club titkára volt. Az ’50-es években kiszorult az irodalmi életből, elsősorban fordításokból élt, többek között Thomas Mann elbeszéléseit, Charles Dickens regényeit és Hemingway Az öreg halász és a tenger című művét is ő fordította. Hajnali háztetők című kisregénye 1957-ben jelent meg."^[2]

---