Állatkerti látogatásom nem volt egészen ötletszerű. Régóta terveztem, de mégis gyors feladatátcsoportosítással, minimálisan rendelkezésre álló idő alatt valósult meg... záróra előtt másfél órával.
Amikor a kapun bementem, csodálkozva láttam a kútszobrot. Nagyjából képben voltam az itt elhelyezett alkotásokkal kapcsolatban, de nem akartam hinni a szememnek. Egy kupac elefánt!
Nem emlékeztem, de nem bíztam magamban. Az esélytelenség érzésével fotóztam.

Aztán keresés a honlapon (nincs infó), keresés az elérhetőségek között (kevés infó), próbálkozás. Igazán segítőkész volt a hölgy, akit megtaláltam a kérdésemmel. Egy nap alatt választ is kaptam és megnyugodva konstatáltam, a korábbiakban ott járt szoborvadászok talán valóban nem láthatták az alkotást – méghozzá történelmi okokból.

A kútszobor hivatalosan az Elefántcsalád-plasztika nevet viseli, valójában egy csobogó felett látható (helyi szóhasználatban szökőkútnak hívják). Története hosszú múltra tekinthet vissza.
Az eredeti mű alkotója Maugsch Gyula, aki az információk szerint a főkapu óriás-elefántjaival azonos időben készítette a plasztikát is (1912). Később az elefánt-csapatot is elkapta a történelem (valószínűleg a háborús veszteségek közé sorolható). Jó idő elteltével, az állatkert helyreállítása kapcsán kapott megbízást Zsigmond Attila szobrászművész a másolat elkészítésére, az újraöntésére, amit 2010-ben állítottak fel eredeti helyén.

Kis ismeretterjesztés: az elefántok végtelenül összetartó, alapvetően családban élő emlősök. A család itt azonban nem mondható hagyományosnak. Alapvetően a tehenek és borjaik élnek együtt úgy, hogy "választott" vezetőjük egy olyan tehén, amelyik minden családtaggal valamilyen rokoni kapcsolatban van.
A hímeket (bikákat) ivarérett koruk elérkeztével kizárják a családból (ők különböző csoportokban élnek). Átmenetileg visszatérhetnek azonban akkor, amikor a család valamelyik tehene párosodásra kész állapotba kerül.

---