Az épület történetének legérdekesebb vonatkozása a jogi státusa. Az a pénzügyi-jogi konstrukció, mely létrehozta, újnak számított a századelő Magyarországán - az Aréna (ma Dózsa György) úti épület ugyanis a tagok közös szövetkezésén alapult, ez volt az egyik olyan lakóépület, ahol a szövetkezet tagjai nem egymással álltak jogviszonyban, hanem közösen, szövetkezve képviselték összes kötelezettségüket és jogosultságukat. Ennek jelentősége volt a telek kisajátításától, a tulajdoni laptól, a jelzálog megállapításától, a hitelek felvételétől az építkezésig és a fenntartásig számtalan vonatkozásban. Ennek az épületnek (és néhány budai háznak) az esetében mindez az Országos Tisztviselő Szövetség felügyeletével és segítségével folyt (ez a szervezet működött közre a Ganz gyár a VIII. kerület sarkán felépült lakótelepének megépítésében, melyet ma Tisztviselőtelepként ismerünk).

Az épületet Fodor Gyula (1872-1942) tervezte, akinek több tucat ma is álló budapesti épületet köszönhetünk, főként hasonló jellegű bér- és lakóházakat. Itt egy keskeny, az utcarészen mindössze 30 méteres, hátul L alakban elnyúló dupla méretű telket kellett beépítenie; ezt úgy oldotta meg, hogy szintenként három lakás a főhomlokzati oldalra került, másik négy pedig körfolyosós rendszerben az udvari traktusra. Egy darabig a háznak ő maga is, édesanyja is lakója és értelemszerűen tulajdonosa is volt.

Érdekes módon a lakásszövetkezeti viszonyt 1948 után is meghagyták, ily módon az épület falán 2008-ban táblát helyezhettek el, amely megemlékezett a jogi viszony százéves fennállásáról, az építkezés hatósági-hivatalos-adminisztratív alapjainak megteremtéséről. A ház persze idővel áldozatul esett saját korának, elsősorban a Felvonulási tér kiépítésének, előkertjét elvették, a talajszintet megemelték körülötte és körbebetonozták, az eredeti 28 lakásból leválasztásokkal 37-et csináltak. Ma inkább elhanyagolt állapotban van, noha fővárosi védettségű épület.

Igen gazdag a homlokzati díszítése, mely Maróti Géza munkáját dicséri: a felső íves oromzatban 1-3-1 osztásban 5 alak, a felső emeleti ablakközökben hármas csoportokban összesen 12 alak kapott helyet, ők mind a Maróti munkásságára jellemző szecessziós, allegorizáló beállításban jelennek meg. Rendkívüli módon örülök, hogy a Maróti-katalógusban rátaláltam az alkotóra, az épületet évek óta rendszeresen nézegettem, fényképeztem, noha ezt minden évszakban megnehezítik a közvetlenül előtte álló hatalmas fák.

---