Párkánynak az 1910-es években még majdnem minden lakosa magyar volt (97%). Mostanában a 12 ezer lakosból a hivatalos adatok szerint még mindig több, mint a lakosság fele magyar nemzetiségű. Ezt, persze, aki Párkány utcáin sétál, nem nagyon érzékeli. Az emberek szlovákul beszélgetnek az utcákon, és csak elvétve, a magyar turisták által látogatott helyeken hallatszik magyar szó.
Ezt az emlékművet tulajdonképp véletlenül találtam meg, hiszen úgy tudtam, mások már jártak a városban, és fel is töltötték a számunkra érdekes alkotásokat. Azért mégis megnéztem tüzetesebben a fekete gránittal borított, nagyméretű kaput formázó emlékművet. A sok magyar név láttán döntöttem úgy az idén tavasszal, hogy mégiscsak körbefotózom az alkotást. Én lepődtem meg legjobban, hogy megtaláltam az adatokat is hozzá, mégpedig hiánytalanul.

"Az Osztrák-Magyar Monarchia széthullása radikális változásokat idézett elő a város életében is. Párkány a Csehszlovák Köztársaság részévé válik, határváros és járási székhely lesz.
1938. november 6-án – az első bécsi döntés értelmében – Párkány ismét visszakerült Magyarországhoz. A második világháború harcai nem kevés áldozatot követeltek a várostól. 1944. decemberétől 1945. márciusáig súlyos harcok színtere volt a vidék. A legádázabb harcok a kéméndi hídfőért folytak. A két világháború és a holokauszt párkányi áldozatainak neveit egy 1994-ben emelt emlékmű, a harcokban elesett szovjet katonák földi maradványait pedig a háború után létesült katonai temető őrzi."

---