A királyi lépcsőház, aminek indulásánál a két szimpatikus apród áll (ld. a kapcsolt lapot), az emeleti galériába vezet. Ez az Operaház nagyjairól készült szobrok és "ereklyék" kiállítóhelye. Ottjártamkor éppen "Gustav Mahler Budapesten" címmel volt megtekinthető egy kiállítás.

Az itt látható szobrok az Operaház tulajdonában vannak, és a házon belül gyakran mozgatják őket... esetleg éppen a nemes cél, a kiállítás érdekében.

Venczell Béláról elég kevés információt találtam. Hangfekvése basszus, amitől számomra eleve szimpatikus. Meglepő módon az Operaházban tett látogatásommal kb. egy időben találkoztam portréjával Kisfaludi Strobl Zsigmond könyvében (ld. archív felvételt).
Kisfaludi igen aktív és – mint ismerjük – kiváló portrékészítő volt. Fentiek ellenére a mellszobor elkészültének időpontját homály fedi, mint ahogy azt is, mikor került az Operaház gyűjteményébe.

Venczell Béla (1882–1945) Nyitrán született, életrajza igen rövid. Miután befejezte tanulmányait a Tanítóképzőben, ösztöndíjasként az Operaházba került. Később az Operaház magánénekese (1906–1930), de már 1923-tól örökös tag. 1930-ban külföldön szerepelt, német és olasz színpadokon, ahol sikereket aratott. Oratóriumokban is gyakran szerepelt.

Egyik, nagy szerepe: Sarastro Mozart Varázsfuvolájában, ami nekem egyik kedvencem. Mivel hangfelvétel nem maradt fenn, segítségül hívom Polgár Lászlót (ő személy szerint kedvencem volt) legalább az ária felidézésére: https://www.youtube.com/watch?v=w2udQACrY9o

---