Ennek a műlapnak (és párjának) van előzménye. Éppen csak korábban nem jöhetett létre. Azóta elmúlt több, mint hat hónap, és én közel ennyi ideje ismerem az akkor még hiányzó részleteket.

A kiinduló információk a Facebook-ról származnak, ott is az Újpesti Helytörténeti Gyűjtemény posztjából. Fénykép jelent meg ott az Izzó lakótelep két házáról, melyeket a ritkaságszámba menő drótgrafikák díszítenek. Az ottani szöveg szerint a dolog pikantériája, hogy csak "ezen a kettőn van kovácsoltvas szocreál épületdekoráció".
Itt a stílusbesoroláson mi hivatalból megtorpanunk, de mégiscsak hasonlít a stílus, valamit nagyon megidéz, valamiért nagyon ismerős.

A központi kérdés pedig az, ki lehet az "épületdekoráció" alkotója.
Egy közösségi oldal a kapcsolatfelvétel lehetőségét alapban magában hordozza. Megpróbálkoztam vele és sikerrel. Hozzájutottam a poszt szerzőjének elérhetőségéhez, aki telefonon keresztül hihetetlenül segítőkész volt. Szerencsém is volt, mivel – mint kiderült – valamikor készült egy tanulmány (bár nem egy befejezett projekt) az Izzó lakótelepről, így reményteli volt, hogy a pontos adatok a közeljövőben elérhetők.
Néhány telefonhívás után meg is jött a pozitív válasz. A mű alkotója Mikus Sándor (és meglett a pontos évszám is). Igaz, ő akkoriban már elismert művész volt, így a drótgrafika, ill. annak grafikai része amolyan ujjgyakorlat volt a számára.
Amit megtudtam, Mikus Sándort az Egyesült Izzó támogatta korábban tanulmányaiban, ill. ahogy az Artportal cikkében olvasható, olaszországi több éves (1927-1930) tanulmányútjának feltételeit biztosították. Így történt, hogy később néha megkérték egy-egy "apróságra" és ő hálásan segített. Mint hallom, ennek köszönhető a közelben (500 méteren belül) található Anyaság című szobor is.

Röviden a fényképekről: kétszer indultam el. Először sajnos sötétedés környékén értem oda, ami nem kedvező feltétel. Második alkalommal csodás (téli) napsütésben, ami viszont a vonalakat sokszorozta meg, keveredett a vékony "grafika" és az égető nap okozta többszörös árnyék. Nem gondoltam, hogy ilyen nehéz feladat...

Itt köszönöm meg Szöllősy Marianne és munkatársa Kadlekovics úr (a tanulmány szerzőjének) önzetlen segítségét.

---