"Ruzicskay György (Szarvas, 1896. augusztus 16. – Budapest, 1993. január 31.) festőművész. Első önálló kiállítását 1924-ben Nagyváradon rendezte, bemutatkozott szülővárosában is, ahol később a művelődési élet szervezésében is meghatározó szerepet játszott. Szarvas története mindvégig inspiráló forrást jelentett számára. Életművének java részét szülővárosának adományozta. Volt műterme 1973 óta a Ruzicskay-gyűjteménynek otthont adó emlékház az Erzsébet-ligetben.

Ruzicskay György az emlékház külső falára Szarvas népe és nagyjai emlékére biofestményt készített.

Elsőként az ALAPÍTÁS: Ótemplom, majd megjelenik Tessedik Sámuel evangélikus lelkész, Vajda Péter költő, Chován Kálmán zenetanár, Benka Gyula pedagógus, Székely Mihály repülős álló alakja.

Tovább sétálva, a VILÁGHÁBORÚ (1914 -1918) szomorú eseményét hozza felszínre az alkotó. Gyóni Géza költő "Csak egy éjszakára küldjétek el őket!" Krecsmarik Endre régész.

A háborúnak vége, következik a MUNKA, a VILÁGOSSÁG - Dalkar és szavaló kórus.

"Szeretem Szarvast, ahol születtem"
Szarvasnak - Ruzicskay - olvasható Ruzicskay önportréja mellett.

TERMELÉS: Talajjavítás, Öntözés, Kutatás, Haltenyésztés, Szövetkezet

A festmény befejező gondolata:
"Szeresd a művészetet és vigyázz rá, - ezzel saját életedet nemesíted!"

"Ars poeticáját így határozta meg: „A valóságból, a természetből indultam ki; különböző stílusfokozatokat alakítottam ki, de mindenkor az élet, a mozgás festője vagyok, szándékom az expresszív realizmus intim és monumentális értelemben.”"

---