Útközben - sajtófigyelőnket olvasva - a Magyar Narancs írására figyelek fel: L. Simon László átadott egy marhát. A marha nincs éppen messze, gondolom én.
Vasárnap van, ebédidő. Hamar kiderül, hogy nem lesz egyszerű találkozni vele. De a cukrász segít (a kávé és a mignon is kitűnő).
Egyszerűnek tűnik az eligazítás: a városi fürdő és a tavak után "megyen-megyen" mindig előre, a sintér háza mellett balra, onnan egyenest. Mégis elveszünk: réteken, csatornán át, földútakon járjuk a határt. Ilyen élményben régen nem volt részünk. Tetszik. Szinte sajnálom, hogy a Kendereskert bejáratához érünk.
A majorban szívélyes a fogadtatás és érdekes a bemutató http://www.hajdunanas.hu/documents/kiadvanyok/latnivalok.pdf

A magyar szürke és a kutya párosa a major udvarán áll. A szoborcsoportot a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával Hajdúnánás önkormányzata állíttatta. Avatása ünnepélyes kürülmények között történt. Láthatóan örülnek neki.

---