Új emlékművet avattak Raoul Wallenbergre emlékezve a főváros központi helyén, az Erzsébet téren.
Az emlékmű rendhagyó. Nem hivalkodó, elvegyül a környezetében, aki meglátta, mégis hosszasan, elmélyülten tanulmányozta. Lényegében olyan, mint egy pad, rajta egy "ottfelejtett" diplomatatáska. A padnak azonban íve van, ami a két végen megtörik, durva, szabálytalan alakzatban végződik.
A diplomatatáskán az R.W. monogram olvasható, ami biztos, sokaknak csak egyet jelenthet. Akiknek pedig nem egyértelmű, olvashatja a "pad" kétnyelvű üzenetét.

Raoul Wallenberg, svéd diplomata 1912-ben született, de halála időpontjáról, helyéről csak feltételezések vannak. A második világháború éveiben magyar zsidók ezreit mentette meg a deportálástól (ld. még a feliratokat).

Az emlékmű elhelyezésének kifejezett előnye, hogy olyan helyre került, ahol sok fiatal fordul meg és remélhetőleg megáll, olvassa, okul.
Az "otthagyott" diplomatatáska kifejezett figyelemfelhívó, szándéka szerint kérdést generál: "A bronzból öntött táska ugyanis elgondolkodtatja az embereket. Kié volt az? Mi van benne? Titkok? És hol van a tulajdonosa, mi lett vele?..." (Idézet a Wallenberg húgával, Nina Lagergrennel folytatott interjúból, aki unokájával volt jelen az avatáson.)

A forrásként jelölt cikk kitér az alkotóra is, aki magyar származású, '56-os, azóta él Svédországban. Mint olvasom, New Yorkban és Stockholmban is van már "hasonló diplomatatáskás „szobra”".

Nagyon köszönöm Jánosnak a jelzést erről az alkotásról, a minapi avatásról. Az ajánlott átfogó cikket is, bár ettől most kicsit lustának érzem magamat. De köszönöm a szerencsémnek is, hogy dolgom végeztével sikerült útba ejteni ezt a mély üzenetet hordozó emlékművet.

---