Lovászpatona I. világháborús emlékművét 1927. november 20-án avatták fel.

„Az első világháború – a „mire a levelek lehullanak...” ferencjóskai ígéretével szemben – négy évig elhúzódó öldöklése mérhetetlen szenvedést jelentett falu lakosságának. Amint azt az 1927-ben felállított hősi emlékmű mementóként őrzi, hetvennégy hősi halottat követelt. Özvegyek, árvák, szülők és testvérek gyászolták szeretteiket.” – írja Pölöskei István Lovászpatonáról szóló írásában. Az elesett katonák Isonzónál, Doberdónál harcoltak.

Az emlékművet 2010-ben felújították, a talapzaton gránittáblák kerültek elhelyezésre, ezekre kerültek fel az eredetileg a talapzatra felvésett áldozatok nevei. Az emlékmű talapzatán nyolcvan nevet számoltam.

A talapzat felirata elöl:
„Küzdtünk híven, s megálltunk mindhalálig.
Hazánkért nem volt életünk se drága.
Élők, ha példánk véretekké válik.
Vár új tavasz szegény tépett hazánkra.
Szalay Mihály”

A talapzat felirata hátul:
„Hős fiainak emlékére emeltette
Lovászpatona község
1914-1918”
„Az emlékművet felújítatta Lovászpatona község Önkormányzata 2010-ben”

Az alkotás jelzése: Istók János

---