Az 1820 körül állított kereszt funkciója az elmúlt két évszázad során többször változott.
- Az állítás idején csupán sírjel volt, amely a Noszlopy család Benkeházán élt tagjainak sírhelyét (kriptáját) jelölte. A Noszlopy-család az 1700-as évek végétől az 1800-as évek második feléig volt itt birtokos. A családnak kisebb kúriájuk is állt Benkeházán, amely 1863-ig önálló település volt. Akkor a tőle kb. két kilométerre lévő Pusztacsóhoz csatolták.
A sírkereszt a következő időszakban (eredeti funkcióját is megtartva) temetői "vezérkeresztté", kálváriává vált. Benkeházát XX. század első felében már uradalmi majorként, 45 után pedig téesz majorként tartották számon. A Noszlopy család emléke helyi legendákban élt tovább. A benkeházi Noszlopyak közeli rokonságban álltak Noszlopy Gáspárral. Az egyik itteni birtokos, Noszlopy László is részt vett a szabadságharcban.
Az 1970-es évekre Benkeháza teljesen elnéptelenedett, a házakat, gazdasági épületeket lebontották, eltűnt a harangláb is. A 10 évvel ezelőtt kiadott turistatérkép még jelöli a Benkeházára vezető út mellett állított kereszteket, de a valóságban már azok sincsenek meg.
A Noszlopy-kereszt az egykori falura utaló emlékjellé vált.

A temető területét korábban borító erdőt ez év tavaszán letermelték. A Lebontott major helyén néhány évvel ezelőtt modern sertéstelepet létesítettek.

Arra vonatkozóan, hogy ki készítette a szép síremléket, nincs adat. Talán a Nyugat-Dunántúl több településén is dolgozó Zitterbarth József műhelyében készülhetett.