Végre! - Tamás és Berci után elmondhatom én is. Csaknem három év kellett hozzá, hogy harmadik nekifutásra túljussak az akadályon. Pedig már elsőre is súroltam azt a bizonyos lécet (alulról). A logika vagy az itt-ott összeszedett olvasmányokon alapuló homályos emlékek azt diktálták már akkor is, hogy hiába van három ACI is Rómában, mégsem lehet másutt az Alagút, mint a Termini közelében. Nem mindegy viszont, milyen napon, milyen időpontban és melyik bejárathoz érkezik az ember. Akkor csak az utolsót nem vétettem el.
Nemes Péternek igaza lett (nem mintha nagyon kételkedtem volna): az autóklub portáján szívélyesen fogadtak. Az engedélyt sem tagadhatták meg, hiszen az előttem járó már kitaposta az útat, én pedig (biztos, ami biztos) fényképes dokumentációval jelentkeztem. Aggasztó fejcsóválás, hosszas telefonok, regisztráció, engedélyezés után a hatodik (nem második!) emeleten szembetaláltam magam a fal síkjába illeszkedő nagyméretű beton domborművel, az Alagúttal, mely, mint olvasom (mert látni nem láttam még, mivel utoljára a Pala Lottomatica irodáinak hálójába akadtam), az 1960-as Olimpiára készült Geometrikus izmokhoz hasonló formavilágú. Hasonló még elődje, A vasút http://www.kozterkep.hu/~/16685/A_vasut_Roma_1950.html és a valamivel későbbi Meteor http://www.kozterkep.hu/~/21013/Meteor_Roma_1960.html felületalakítása is.
Az Automobil Club d'Italia székházának belső terébe készült nagyméretű betonfal az emeleti mesterséges megvilágítású közlekedőteret dekorálja, a folyosó hosszanti oldalát foglalja el. Mérete 300x810x15 cm. A geometrikus formákat ábrázoló relief állapota továbbra is kielégítő, bár felületét több repedés tarkítja. Jelzés nélküli.

---