A Hotel Fórum (ma Intercontinental) Finta József tervei alapján épült fel 1981-ben. A hotelba számos művészi alkotás készült aminek a nagyrésze a sorozatos stílusváltások miatt lebontásra került. Így járt Pászthy Magda textiltervező, iparművész alkotásai is. A negyven négyzetméteres rusztikus gobleintechnikával készült tértextil az emeleten található konferenciaterem előcsarnokát díszítette.

1."...Végső soron nem talált ki újat, legalább is ami a technikát illeti: hagyományos eljárások ötvöződnek nála, viszont érzékeny térszemlélet határozza meg a textil épülethez való kacsolódását, s mindez tejesebbé válik a színezés és a világítás olykor festői erényeket felcsillantó mozzanatai révén is. A Fórum Szállóban lévő munka olyan szemléletet bizonyít, amely képző-és iparművészeti területen elég ritka. A szokatlan alkotói pályájú művésznő - hiszen volt olyan időszak, hogy évekig nem készültek munkák a műtermében - úgy tudja egységbe foglalni az épület szolgálatát és az önálló értékű műnek való megfelelés artisztikumát, hogy képzőművészeti jellegű esztétikai értéket teremt iparművészeti technikával.
Ennél a munkánál - ha már a funkciót kerestem - csupán csak az merült fel kérdésként, vajon a textilarchitektúra nem került-e egy kicsit félreeső helyre. A komponálás térszervező és térélményt adó gazdagsága ugyan is vitathatatlan. Az organikus szövevényű, de az épület geometriájára is figyelő tértextil olyan esztétikai értékkel kifejezett hangsúlyt jelent, amely a szálloda "áteresztő terében" megállásra késztet mindenkit. Annyi bizonyos, hogy a színvilág, illetve nagy egész s a részletek egysége olyan tértextilt eredményezett, amely egyrészt az anyagszerűség megőrzésével, másrészt a térjattékkal, illetve a pozitív-negatív formák rendjével szinte szükségszerűen fejezi ki a művészet környezetgazdagító szerepét. Ugyanakkor az is természetes, hogy a mű dekorativitása a belső tér díszítésében alkalmazott művészeti szerepkört is betölti..."

2. "...Az emeleten Pászthy Magda textilje. Balra a Dunára és a Duna fölött a Várra lá-tunk az ablakokon át, jobbra a fürdőhöz vezet az út. A kettő között foglal helyet — jobban mondva terpeszkedik — a színes gyapjúköteg, amelyet a művész gobelin módjára szőtt meg. Annak a műfajnak a jellegzetes darabja, amelyet tértextilnek nevezett el a szakma. Azért, hogy tudatosítsa bennünk: ez a fajta textil, a hagyományostól eltérően, nem falat burkol, hanem — ahogy ők fogalmazták meg programjukat — kilép a térbe. Egyszerűbben mondva: dombor-művé-szoborrá válik. Amolyan kúszó relief ez a fatörzsre-lombhajlatra emlékeztető mű; egymásba indázó vörös-sárga-zöld-lila fonalaiból izgalmas látvány bontakozik ki. (Talán még felszabadultabb és rafináltabb is lehetne.) Máskülönben bensőséges: a tex-til hajdan a szó szoros értelmében meleggé tette a hideg kőépületek belsejét, ma leg-főképpen anyagának puhasága áraszt me-legséget: otthonosságot és nyugalmat teremt..."

---