A Középkori Romkert – Nemzeti Emlékhely területét a Várkörút felől lezáró épületet Lux Géza tervezte, és 1938. augusztus 18-án, a Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából megrendezett 1938-as ünnepi év rendezvényeinek keretében avatták fel. Az avatásra az ünnepi országgyűlést követően került sor, ahol augusztus huszadikát Szent István napjává tették az 1938. évi XXIV. törvénnyel.

Az egykori templom – a Szent István által építtetett bazilika – területét látogathatóvá szerették volna tenni, így alakították ki a Romkertet. A Lux Géza által tervezett épület magában foglalja a Szent István szarkofágját, és Aba-Novák Vilmos seccóját bemutató mauzóleumot.

Az épület falán archaizáló, állatalakos, illetve a város, és a megye címereit bemutató kőplasztikákat láthatunk, melyeket Madarassy Walter alkotott. A II. világháború alatt a boltíves kaput találat érte, elpusztult, így a kapu feletti címereket később, 1960-ban pótolták. Az egyik városcímer kivételével ezek a domborművek rekonstrukciók. A kettőscímer Székely János Jenő munkája.

A három körbe foglalt kőplasztika közül kettő az épület mauzóleumának két oldalának tűzfali részén látható, egy pedig a kapu mellett, szemmagasságban. Az épület árkádos része felett szarvas, illetve oroszlán ábrázolás látható, a boltíves kapu felett mindkét oldalon a város és a megye címerei, valamint a hármas halom a kettős kereszttel kerültek elhelyezésre. A belváros felől érkezve látható a boltíves átjáróktól jobbra egy kettős szarvas ábrázolás, itt szintén megjelenik a keresztforma, mely a dombormű mészkő anyagából kiindulva, a fal anyagában folytatódik.

Pár éven keresztül minden reggel itt mentem el munkába menet. Mindig úgy éreztem, hogy itt feltölt valami energia, és a Romkert mellett elhaladva mindig arra gondoltam, hogy több, mint ezer év történelme ropog a talpam alatt.

A Szent István által építtetett Mennybe felvett Máriának szentelt templom első említése a Szent István és Gizella által a templom számára készíttetett, 1031-es évszámmal ellátott casulán, a későbbi koronázási paláston található. 1543-ig itt koronázták királyainkat, tizenöt magyar királyt és családtagjait temették el itt. 1318-ban Károly Róbert oszlopokkal erősítette meg, és beboltoztatta az épületet. Tornya Evlia Cselebi török utazó írása szerint 66 méter magas volt, látni lehetett innen a Balatont. A templomot török időben lőporraktárnak használták, 1601-ben robbanás következtében romba dőlt. A templom köveinek jelentős részét felhasználták a Püspöki palota építésekor. A megmaradó kőfaragvány-töredékek ma a Szent István Király Múzeum tulajdonában vannak, egy raktárban kerültek elhelyezésre. Várható, hogy hamarosan láthatóak lesznek, ha megvalósul az Árpád-házi Program, melynek keretében elsősorban a székesfehérvári Romkert – Nemzeti Emlékhely látogatóközpontját nyitják meg, illetve méltó módon helyezik el a maradványokat. A köveket állapotuk miatt nem lehet kinn tárolni, mivel a nedvesség nagyon hamar kikezdi, és utána szétrepeszti a faragványokat. A kövek elhelyezésére külön épületet alakítanak át, nem messze a Romkerttől. Érdemes légifotón megnézni a bazilika romjait, így látható igazán az épület hatalmas mérete. Mintegy háromezer főt volt képes a nyolc pillérpárral három hajóra osztott, bazilika-rendszerű templom befogadni.

„A székesfehérvári bazilikának állami és közjogi szerepe volt. Ez utóbbi jellegéhez hozzájárult az is, hogy benne őrizték a Magyar Szent Koronát, a többi királyi jelvényt és az ország levéltárát.” Szent István a bazilikát a magyar királyok koronázó- és temetkező templomának építette, és e szándéka meg is valósult a mohácsi vészig.

---