Gárdonyi Géza (eredetileg Ziegler Géza; Gárdony-Agárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja.

Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója alkalmából bronz domborművet avattak a SZAB Székház falán. Gárdonyi Géza is tagja volt a Szegeden ma is működő Dugonics társaságnak.

"Gárdonyi Géza közel három évig élt a Tisza-parti városban. 1888 őszén, mindössze 25 esztendősen lett a kormánypárti, szabadelvű Szegedi Híradó munkatársa. 1890 májusában az ellenzéki, függetlenség párti Szegedi Napló szerzői gárdájához csatlakozott. 1891 nyarán költözött családjával Aradra. Újságíróként Szeged egyik kedvelt alakjává vált, aki szabadidejét szívesen töltötte a helyi vendéglőkben, kávéházakban. A Szegedi Napló vasárnaponként megjelent élclap mellékletében, a Szegedi Paprikában, majd a Szegedi Híradó gondozásában kiadott, Hüvelyk Matyi című szatirikus lapban remek karcolatokat és rajzokat közölt a korabeli városi közélet figuráiról."

A dombormű a fiatal Gárdonyi Gézát ábrázolja. Alkotója Beliczay Mária szobrászművész.

Az emléktábla szövege:

Gárdonyi Géza 1888-1891 között szegedi újságíróként az itt működő Hungária Kávéház rendszeres vendége volt

---