Kolozsvári Puskás Sándor Tavasz című szobrát 1967-ben avatták fel az akkor még épülő Kárpátok sétányon, az 51-es számú tömbház bejárata előtt. A betonból készült, vörösrézzel bevont alkotás mintegy 30 évig állt háborítatlanul a helyén. A 1990-es évek közepétől bekövetkező lassú pusztulása, helyesebben pusztítása, félelmetes példája a vandalizmusnak és a nemtörődömségnek. Először a nőalak kézében levő fémtál tűnt el 1996-ban. Valószínűleg színesfémtolvajok vihették némi aprópénz reményében. („Megélhetési bűnözés”.) Később pedig a fokozatosan lefejtették a szobron lévő rézlemezeket, vagy, ahogy a forrásként felhasznált weboldal fogalmaz: „szabályosan lenyúzták róla a rezet.” (Még mindig „megélhetési bűnözés”.) Mikor már nem volt, mit lefejteni a szoborról, akkor jött a nyers vandalizmus! 2011-ben a betonból készült test karját törték le, a rá következő évben pedig a fejét. Végül a hatóságok elszállították a torzót, a helyét pedig bevetették fűvel. (Még jó, hogy nem sóval hintették be!) Így végezte be sorsát 45 év után Kolozsvári Puskás Sándor Tavasz című alkotása. Gyönyörű szobor volt, nem volt politikai üzenete, nem sértette senkinek semmilyen érzékenységét. ÉS MÉGIS! 15 éven át tétlenül nézte mindenki a szobor lassú „agóniáját”. Most persze mindenki sajnálja…
Hiába no, „nekrológban mi vagyunk a legjobbak.” (copyright Kuncze Gábor)

---