"1949-ben, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem megalapításakor, a soproni Kohómérnöki Kar is Miskolcra költözött. Az átmeneti időszakban a Sopronban maradt kar dékánja volt. 1952-ben ő is átköltözött Miskolcra, ahol a Metallográfiai Tanszék vezetője lett. Ezt a tisztségét 1968-ig töltötte be. Olyan kutató volt, akinek szívéhez legközelebb – a tudományos munka mellett – az oktatás állt. Tevékenyen részt vett a tudományos utánpótlás képzésének felelősségteljes munkájában, energiájából még arra is jutott, hogy a szakmai nyelvvel és a szakma történelmével is foglalkozzék.

Tanszékvezető professzori tevékenysége mellett 1952 és 1974 között a Vasipari Kutató Intézet igazgatója is volt, 1968-tól főállásban. Elnöke volt az MTA Kohászati Bizottságának, tagja az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottságnak, alelnöke volt az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek.

Szakkönyveinek száma a húszat is meghaladja, és alapjában véve négy témakörbe illeszthetők: a fémek és ötvözetek egyensúlyának tanába, a fémek és ötvöztek tulajdonságai, továbbá a vasalapú ötvözetek felépítésének, szerkezetének és tulajdonságainak ismeretanyagába és végül a vizsgálati módszerek témakörébe."

---