"Az 1735-ben Selmecbányán indult bányászati-kohászati szakemberképzés akadémiai szintre emeléséről szóló előterjesztést Mária Terézia 1762. október 22-én fogadta el. 1770-re három tanszék létrejöttével kialakult a Bányászati Akadémia, ahol német nyelven elindult a magyarországi felsőfokú műszaki szakemberképzés.
A Miskolci Egyetem az itt folyó bányászati-kohászati mérnökképzés révén az egykori selmecbányai Bányászati Akadémia jogfolytonos utódintézményeként működik, vállalva, ápolva és továbbfejlesztve a selmeci szellemet és hagyományokat.
Az emléktáblát az akadémia alapításának 250. évfordulójára emlékezve a Miskolci Egyetem Szenátusa, a Műszaki Földtudományi Kar Tanácsa, és a Műszaki Anyagtudományi Kar Tanácsa helyezte el." – olvasható a krómacél emléktáblán.

Azért írtam le folyamatos írással, mert a helyszínen is roppant nehezen olvasható az amúgy figyelemre méltó tábla, melyre Donner, Mária Teréziát ábrázoló barokk stílusú portrédomborművének másolatát készítette el Varga Éva szobrász.

Donnernek pár portrédomborművét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, de a Mária Teréziát ábrázolót nem láttam ott a nyáron, pedig kétszer is alaposan körbejártam a szoborgyűjteményt.

Jó ötletnek tartottam, és tartom az új anyag alkalmazását, de egy ennyi fényt tartalmazó aulában olvashatatlanná vált az emléktábla, a rengeteg, mindenfelől visszatükröződő fény miatt. Ráadásul, ha közvetlen elé áll az ember, akkor tükörként működik a felület. Viszont a csupa üveg épülethez nagyon is illik :)
Kérdés, mi a fontosabb?

---