A Miskolci Egyetem nagy, új, központi aulájából Edit egyetlen alkotást nem töltött fel. Ezt, a központi helyen, középen, a terem végében álló, ötnegyedes életnagyságú Sályi István mellszobrot. Amikor ott jártam fotózni, engedélyt (és fényt) is kaptam az alkotások megörökítésére. No, meg egy tanulmányt, és listát az egyetemen látható művészeti alkotásokról.
Nagyon örülök, hogy épp a Sályi István-szobor maradt meg nekem, ugyanis a statika, és a mechanika voltak a kedvenc tárgyaim a középiskolában :) Ő éppen ezeket a tárgyakat tanította, és írt belőlük egyetemi tankönyveket.

Részletek az életrajzából:
"1949-ben megbízást kapott a Miskolcon újonnan alapított Nehézipari Műszaki Egyetem Mechanikai Tanszékének vezetésére, a tanszék és az oktatás megszervezésére. Az első tanévben még minden tanszéki előadást ő tartott meg, és egyedül vizsgáztatta a rengeteg hallgatót. Tudni kell, hogy a Mechanikai Tanszék nemcsak a gépész hallgatókat oktatta, de a kohászokat is, és a bányászokat is. 1950. február 28-án egyetemi tanárrá nevezték ki. A tanszéki oktatói létszámot lassan sikerült növelnie, elfoglaltsága némiképp csökkent, így sorra írhatta nélkülözhetetlen egyetemi jegyzeteit (Szilárdságtan I–II., Mechanikai példatár, Kinematikai és kinetika, Lengéstan, stb.)...
Kezdeményezésére számos mechanikai témájú konferencia és szimpózium megrendezésére is sor került. Sályi István 22 évig, az 1970–71. tanév végéig vezette a Mechanikai Tanszéket."

---