Az emlékmű kétnyelvű fölirata:
Poznan polgárainak, akik az 1956-os magyar forradalom idején áldozatosan támogatták magyar testvéreiket és nyilvánosan kifejezték szolidaritásukat.

Az emlékmű melletti üvegfalakra ragasztott lengyel-magyar-angol fölirat:
1956 őszén, néhány hónappal a júniusi poznani felkelés vérbe folytása után, Poznan lakosai tömegesen adtak vért a magyarok számára, valamint pénzt gyűjtöttek gyógyszer és élelmiszer vásárlására. Nyiltan elítélték a Szovjetúniót, mely eltiporta a magyarok szabadságharcár. Követelték a szovjet csapatok kivonását és demokratikus parlamenti választások kiírását a Duna mentén.
***
Poznan és Budapest sorsa elválaszthatatlanul összefonódott 1956-ban. Az emberek fegyvert ragadtak, hogy nemet mondjanak a kommunista diktatúrára. A lengyelek és a magyarok megmutatták a világnak, hogy - még ha rövid időre is - megdönthető a kommunista rendszer. Megmutatták, hogy a kilátástalanság dacára is érdemes felvállalni a küzdelmet olyan magasztos eszmények nevében, mint a szabadság és az emberi méltóság.

Az emlékmű avatásán részt vett:
Tischler János - a Varsói Magyar Kulturális Intézet igazgatója,
Richard Dam - Poznan polgármestere,
Engelmayer Ákos - a magyar forradalom résztvevője,
Gyurcsik Iván - Magyarország varsói nagykövete,
Demján Sándor - a TriGranit melnöke.

---------------------------------------------------------
A tiszta üveg előcsarnok sarkában elhelyezett üveg alkotás alig észrevehető (elsőre én is elsétáltam előtte).
A függőlegesen összeragasztott üvegcsíkok mögé helyezett borostyán rózsa sajnos alig látszik, pedig a terven még szépen virít. A sok szöveg miatt szemmagasság alá került a virág valamint a terven még látható lengyel-magyar zászlók is sajnos lemaradtak. A rózsa akkor lenne jól látható, ha hátulról erősebb fénnyel megvilágítanák. Nekem is csak akkor sikerült jó képet készíteni, amikor mögé kerülve leguggoltam és gyorsan kattintottam, mert sokan furcsán nézegettek.
Utolsó megjegyzésem:
Ha már ez az emlékmű a magyar nép hálás ajándéka, miért Lengyelország legnevesebb szobrászát bízták meg, magyar szobrász nem ért rá?

---