Borhidai Miklós egyike volt azoknak a protestáns prédikátoroknak, akiket 1675-ben hitükhöz való ragaszkodásuk miatt gályarabságra ítélték.
Borhidai Miklós életéről keveset tudunk. Valószínűleg a Muraszombat melletti Borhidáról (ma Borejci) származott, 1659-ben a Vas megyei Szentkirály (ma Szombathely része) lelkésze volt. 1670-ben került Rábaszentandrásra. 1674-ben a pozsonyi "vértörvényszék" elé idézték. Nem tagadta meg evangélikus hitét, ezért 1675 májusában gályarabnak adták el. Még ugyanabban az évben három másik társával együtt egy nápolyi gályán lelte halálát.

Emléktábláján Lampérth Géza emlékverse és Máté evangéliumából vett idézet olvasható:

"Kinek nevét kemény kőbe véstük itten:
Isten szolgája volt, nagy. erős a hitben.
Szenvedett hitéért gyötrelmes rabságot,
de halálig híven, rendületlen állott.
Földi porsátora roskadott csak össze,
Lelke példát adva él köztünk örökre.”

---

"Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik" Máté X. 28.

Az avatóünnepségen Kutas Kálmán lelkész - költő az alkalomból írt saját versét olvasta fel.

---