1704 március 16-án a Rákóczi-féle szabadságharc idején, a Rabutin vezette labancok felgyújtották Nagyenyed városát. Ekkor a védelemben 30 kollégiumi diák esett el. Holttesteiket a hagyomány szerint a város nyugati részén, az Őrhegy alatti platón, az un. Kápolnadombon temették el. Itt a XIX-ik század második felében sétateret alakítottak ki és elhatározták egy emlékmű felállítását a hős diákok tiszteletére. Erre a milleneumi évben 1896-ban került sor. Egy kis klasszicista mauzóleulszerű építményt készítettek egy szimbólikus oltár fölé. A dombormű- és más diszítő munkákat a kolozsvári szobrász Klősz József (1843-1922) készítette. Ünnepélyes avatására 1896 május 10-én került sor.
Az oltárkő lapján egy babérkoszorú által körbefogott könyv domborműve áll az 1704.III.16-os keltezéssel. Itt még a következő latin felirat olvasható: HIC IACENT SUBSCRIBENTES SANGUINE SUO SUPREMAE LEGI, vagyis:"a Kollégium fiai a vérhullatás legmagasabb törvényének engedelmeskedtek".
Az 1918-as impériumváltáskor az emlékművet románok megrongálták, az oltárkövet a kollégium régiségtárába menekítették be. Visszahelyezésére csak évtizedek múlva kerűlt sor. Az emlékmű első felújítása 1972-ben történt meg, a Kollégium fennállásának 350. évfordulóján. A második restaurálást 2010 tavaszán végezték el szakszerűen amikor a környezetét is rendezték.

---