A Debreceni Köztemető igen kevés szobrászati alkotást, igényes síremléket rejt területén.
Amelyek ma is állnak, azok egy részét még a régi felekezeti temetőkből hozták át, 1932 után. Hogy pontosan, melyiket, mikor, ezt nehéz ma már kideríteni. Ez a szép klasszicista stílusú síremlék a katolikus temetőben állt eredetileg.
A műlapon bemutatott síremlék egy másik példánya már szerepel az oldalon: https://www.kozterkep.hu/~/18619/zabolai_grof_mikes_maria_siremleke_kolozsvar_1847.html
A kolozsvári temetőben, és tudomásom szerint a pécsi temetőben is áll egy ugyanilyen sírszobor. A Pécs szobrai című könyvben is ismeretlen az alkotója – csakúgy mint az Erdélyben álló szobornak.
Svetits Mátyás német származású kereskedő neve 1825-ben tűnik fel a városi krónikákban. Textilgyáros, a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara első elnöke volt.
Feleségével együtt, "három gyermekük korai halálát követően döntöttek úgy, hogy haláluk után vagyonukat iskolanővérek vezetése alatt álló nevelőintézet létesítésére kell fordítani. Végakaratuknak megfelelően a Svetits nevet viselő intézet vezetésére Temesvárról, a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek – a mai Boldogasszony Iskolanővérek – Magyar Tartományának központi rendházából öt iskolanővér érkezett." Az intézmény 1896-ban nyitotta meg kapuit.

A síremléket, a szép allegorikus női alakot ma is az apácák, és a Svetits-be járó növendékek gondozzák. Az iskola hányatott sorsáról a forrásoknál lehet bővebben olvasni.
Svetits Mátyás 1868. december 2-án, Svetits Mátyásné 1882-ben hunyt el.

Személyes: 2011 és 2013 között, két éven át, minden szombatomat ott töltöttem az intézet falai között. Ott volt helyileg az iskola, ahová vén fejjel, egy álom miatt beiratkoztam; és természetesen nagyon tisztességesen el is végeztem.

Ez, az 500.-ként feltöltött debreceni műlap. Ennyi jár a katolikusoknak is a sok református ember között...

2014. október 30.: Svetits Mátyás életéről 1942-ben megjelent egy könyv, az akkori iskolai évkönyv mellékleteként. Abban olvastam, hogy az emlékművet Svetits Mátyás életében avatták fel, fia halálának 3. évfordulójára, 1866-ban.

---