Pankotai Gábor (1914-1997) professzor 1958-1975 között volt a soproni Erdőmérnöki Főiskola, majd Erdészeti és Faipari Egyetem oktatója, rektora, az Erdőmérnöki kar dékánja. Az erdészeti szállítástan, az erdőfeltárás és erdei útépítés oktatását új alapokra helyezte. Kemény, szigorú, de következetes oktató volt, nem bírta a nyegleséget, a mérnökhöz nem méltó viselkedést, s ezt nem csak a diákoktól követelte meg. Persze emiatt sokan kevésbbé szívelték.

A professzor úr születésének 100 éves évfordulójára felállított mellszobor a középkorú mérnököt ábrázolja, Nekem - szerencsére - a későbbi, sokkal keményebb jutott, hiszen egyike lehettem utolsó hallgatóinak, s 1975-ben a tanszék dolgozóival együtt hallgathattam azt az előadását, melynek végén váratlanul bejelentette, hogy ezzel búcsúzott szeretett katedrájától.

Számtalan tette közül pár: Utálta az akkor terjedő farmert, képes volt 200 Ft a diák kezébe nyomni, hogy vegyen magának tisztességes nadrágot. A radiátorra ülő, vagy támaszkodó egyedet kilóméterekről kilőtte, s nem dicséretet kapott az állami vagyon rongálásért a delikvens. A tanszéki feladat beadások határideje (általában 16,00 óra)annyira sérthetetlen volt, hogy a tanársegéd a telefonos pontos idő szolgáltatás igénybevételével rögzítette a pillanatot, s a 16 óra 01 másodperc már különeljárási dijat, akkor (25 Ft) jelentett. A vizsgáin tételhúzás nem volt, az aznapi "áldozatcsokor" együttes terembe ülése után, a táblához kiszólított delikvens egyenesbe kapta a témát. Ám személyes élményem volt az is, amikor másodévesként vitába keveredtünk az egyik tanszékvezető professzorral, és mint éppen regnáló dékán meghallgatott bennünket diákképviselőket a következő szavakkal kezdett: "Kollégák, Önöknek van igazuk, de értsék meg Nekem kötelességem az oktatók védelme. Üljünk le és találjunk megoldást, amit majd elfogadtatok a professzorral!" Találtunk.

---