Újhartyán Pest megye legősibb települése közé tartozik, a török kiűzésének folyamán azonban teljesen elnéptelenedett és 1597-től 167 éven keresztül lakatlan pusztaság volt. Az 1700-as években gróf Grassalkovich Antal magyar, német és szlovák jobbágyokat telepített ide. A kezdeti sikeres betelepítést követően egyre több német telepes érkezett részben Bajorországból, részben pedig a környező településekről másodlagos telepesként. A város lakói mai napig megőrizték német identitásukat.
A betelepítés 250. évfordulójára Rizmajer Róbertet kérték fel egy betelepülő családot ábrázoló emlékmű elkészítésére. A szobrászművész örömmel vállalta a megbízást, hiszen ő maga is az egykori betelepülő sváb családok leszármazottja.
Az emlékmű egy sváb családot ábrázol, akik éppen megérkeznek az új hazájukba. A kompozíció központi alakja a családanya, aki bizonytalanul és kérdően néz a férjére. Az apa egy nyugtató kézmozdulattal átöleli hitvesét és igyekszik meggyőzni, hogy jó helyre érkeztek, arcáról magabiztosság és a családja iránti felelősségérzet árad. A két gyermek még nem érti a sorsdöntő helyzet drámaiságát, pajkos mozdulataikból, huncut arckifejezéseikből a szülők iránt érzett korlátlan bizalom árad.

U.i.:
Ami a kalapot illeti, számomra ez a tárgy hordozza a legkedvesebb üzenetet. Talán az ükapám dédapja is így forgatta a kezében a kalapját egykoron, talán éppen itt.

---