Nagybánya, az egykor magyar bányaváros egy negatív statisztikai adattal vezeti a városok listáját. Ez az egyik legszennyezettebb levegőjű városa az országnak.
Mára elég kevés magyar lakja, és a bányászat is megszűnőben van. A hatalmasra felduzzasztott lakosságú város főterén egyáltalán nem látszik, hogy ez egy ipari központ. Mintha megállt volna az idő a téren. Mondjuk a százéves képeslapokon parkot lehet látni, a mostani csupa kőburkolat helyett. A téglalap alakú tér egyik sarkában helyezték el azt a díszkutat, ami az utóbbi idők egyik legkacifántosabb, legérdekesebb, legszomorúbb elhelyezési- felállítási történettel bír.
Nagyon röviden: 100 évvel ezelőtt megtalálták a város XIV. századi, nyolcszögletű pecsétjét. A szobrász annak alapján alkotta meg a díszkutat. A pecsét egyik része (vagyis a dombormű) a víz alatt, alig látható. A hatóságok a Szent István királyt koronával, és királyi jelvényeivel való ábrázolását lebontatták az alkotóval, akkor is, ha az eredeti terveken is szerepeltek már. Túlságosan magyarnak tartották...
A latin szöveg fordítása, ami végigfut a pecsétnyomon:
"A polgárság egymás iránti szeretete a város legnagyobb erőssége”

A sokkal több részletre kiterjedő történet a forrásoknál olvasható.

A kb. négyzet alakú medencéhez kapcsolódik egy vízrendszer, egy folyót imitáló vizes rész is. Én egy egységnek vettem, de valójában lehet, hogy a hosszú medencerész sokkal korábbi, mint a kerámiadomborműves kút.
Itt az eredeti pecsétnyomról írnak: http://epa.oszk.hu/02100/02130/00003/pdf/EPA02130_Erc_es_Asvanybanyaszati_Muz_kozl_2_2005_031-040.pdf:

---