Bocz Gyula ezzel a nonfiguratív szoborral szerepelt az 1986-os brémai Nemzetközi Szobrász Szimpóziumon.

A Tektonika 1987-ben a Kleine Weser folyót övező parkban kapott helyet. A Weser mellékága menti hatalmas területen fekvő park a városközponttól ötszáz méternyire lévő Wilhelm Kaisen hídról érhető el. A folyó két oldalán húzódó zöld területet több mint tíz kilométeres hosszúságú gyalogösvény és bicikliút kíséri. A part mentén, illetve a tisztásokon, az erdőszélen elszórtan fekvő szobrok szinte a környezetbe olvadva, vele szerves egységet alkotva élénkítik a látványt. Valamennyi plasztika jelzés nélküli.

A lyukacsos és enyhén barázdált felületű másfél méteres homokkő szobor egyes értelmezés szerint a hiroshimai atomkatasztrófára emlékeztet.

“Bocz tektonikus szobrai, köztük az 1986-os brémai szobor, a természeti törvénynek megfelelő, de elvonatkoztatott mozgásimitációk, a Föld mechanikai és hőátadási törvényeinek ismeretében megszerkeszetett kompozíciók. A szobrászt ezeknél az alkotásoknák is mindenek előtt a hajtóerők érdekelték. A művek a természet erőinek “játékát” és kifejletét hívatottak ábrázolni, álló, fekvő vagy eldőlni kész alakzatokban, nagy tömegben, sajátos felületkezeléssel. Hatásuk a szabad, a “landart” környezetben érvényesül elsősorban.” ^[3]

---

Hibás adatátvitel (duplázódott a mező), szöveg törölve.