„Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk,
A szabadság régi bajnoka!
Bosszúálló fénnyel jár előttünk
Osztrolenka véres csillaga.”

(Petőfi Sándor: Az erdélyi hadsereg)

Bem József erdélyi tevékenységét hűséges követője, Petőfi Sándor versei és beszámolói nyomán általában a legnagyobb elismeréssel szokták emlegetni, a dicséretet pedig a hadtudomány szakértői szintén jogosnak ismerik el. Tény és való, hogy a lengyel származású katona elsősorban kisebb hadtestek élén tudta kamatoztatni tehetségét – ilyen szempontból pedig Erdély különösen kedvezett neki –, ezt azonban aligha vethetnénk a szemére, főleg úgy, hogy – mint láttuk – Bem 1848 decembere és 1849 júliusa között számtalanszor tett csodát a császáriak ellen. A tábornok az amúgy nem túl szerencsés kezű Kossuth egyik legjobb választásának bizonyult, hiszen gyorsaságával, kiszámíthatatlan hadmozdulataival és merészségével döntő szerepet játszott abban, hogy Bécs utóbb I. Miklós cár segítségével tudta csak leverni a magyar szabadságharcot.

A kb. 5 méter magas szobrot Bogdana Ligęza Drwal és Stefan Niedorezo tarnowi szobrászművészek készítették. A bronz alak Bem Józsefet magyar tábornaki palástban és a kardját kihúzni készülő pillanatban ábrázolja. A szobor a Wałowa utcában lett elhelyezve, a régi várfal előtt, ami kiemeli megjelenését.

A Lövész-parkban, egy tavacska közepén álló szigeten, 6 neoklasszicista oszlop emeli büszkén magasba a Népek Tavaszának hőse hamvait őrző szarkofágot, amelyet 1929-ben a törökországi Aleppóból (ma Szíria) hozattak vissza Lengyelországba. A szarkofág felirata: Bem Apó a Magyar Szabadságharc legnagyobb hadvezére 1848-1849.

---