Egy kígyóval viaskodó férfit ábrázoló szobor, amely az emberiség harcát jelképezi a betegség ellen.
Debrecenben a gyógyszergyár előtt áll, az elmúlt évtizedekben a gyár jelképévé vált.

A főváros vezetése már 1945-ben elhatározta – igaz magánszemélyek kezdeményezésére – egy Wallenbeg emlékmű létesítését. A hely kijelölése is megtörtént. A XIII. kerületi Szent István parkban, a Dunára nézve kellett volna hirdetnie a szobornak a budapestiek háláját.

A mű alkotásával megbízott Pátzay Pál 1945 novemberére készült el az emlékmű kismintájával. (Ennek bronz változata fennmaradt, jelenleg magántulajdonban található.) A mű kígyóval viaskodó férfiaktot ábrázol. A kétméteres, mindenki számára közérthető szimbolikájú bronz szoborcsoport a feltűnően magas, svéd gránitból faragott, sima oldalú talapzatra került, amelybe Wallenberg portréját vésték.

Pátzay 1947-ben készült el a nagymintával, maga az emlékmű 1948-ban került kivitelezésre. A felállítás március közepén megtörtént, ám egyelőre hivatalos avatás nélkül. Az 1949. április 9-ére tervezett avatóünnepség előtti órákban a szobrot ledöntötték és elszállították. Az eközben megsérült alkotást a Fővárosi Képtárba vitték.

Az immár apolitikussá vált emlékmű másodpéldányát a műgyűjtő szenvedélyéről híres Szukarno indonéz elnök vásárolta meg 1962-es nevezetes budapesti látogatásán, s magával vitte Djakartába, ahol az elnöki palota díszeként állították fel.

Az 1998-ban alakult Wallenberg Szoborbizottság kezdeményezésére 1999-ben a budapesti Szent István parkban felállították a szobor másolatát.


Egy kisebb méretű változatot, a SOTE megrendelésére 1974-ben a Radiológiai Klinika főbejárata előtt helyeztek el. Ez utóbbira 1989-ben kis réztábla került, melynek szövege lényegében Wallenberg-emlékművé avatta azt az alkotást is.

---