A debrecenieknek mindenkor fokozott igényeik voltak a természeti környezet iránt, a hortobágyitól éltérő tájtípusra. Vagyis vízre, és erdőre. Erdő ugyan volt, meg van is a város északi részén elterülő részen (Nagyerdő), de vizet azt mesterségesen kialakított tavakkal kapott a városlakó. Az 1970-es évek közepétől kezdték kialakítani a Vekeri, Fancsikai tavak rendszerét. A lényeg, mire fiatal felnőtt lettem, és elkezdtem tanítani, már kész volt az Erdőspusztai tájház. A kör alapú épületet 1982-re építették fel, Tóth Dezső építészmérnök tervei alapján. A tájház, ami mára már csak bemutatóterem, eredetileg nádtetővel épült, és a mellette kialakított Arborétum bejárataként is funkcionál kezdetektől.
Már a nyolcvanas évek közepétől szokás volt a kicsiket, az általános iskola 1–2. osztályosait ide, erre a pontra kivinni kirándulni az év végi kirándulások alkalmával.

A viszonylag védett, szép természeti környezetben, ha az idő is olyan volt, gyorsan elszaladt az egész nap.

Az arborétumot fokozatosan alakítják, ápolják ma is. 1989 és 1992 között, négy éven át Nemzetközi fafaragó tábort szerveztek, és az alkotások egy része még ma is látható.
Az első, amivel a parkolóból érkező látogató találkozik, ez az Anya gyermekével faszobor.

Egy igen leegyszerűsített alkotás, de talán ebben rejlik szépsége is. Az alkotótól már van egy merőben más jellegű mű itt az oldalon, a Munkácsi várban álló Korjatovics Tódor-szobor.
A szobrász Ungváron, Ukrajnában él.

A műveket most is rendszeresen ápolja a Nyírerdő Zrt., akik ma a terület gazdái. Jó gazdák módjára őrizték meg az alkotásokat az elmúlt 25 év alatt.

---