Lajosmizsén az oktatás az 1850-as években kezdődött. Kezdetben egy-egy tanyán a téli időszakban összegyűltek a gyerekek, és egy írástudó ember tanította őket írni, olvasni és számolni. Az első tanyasi iskolák 1880 körül épültek. Ezek nádfedeles, vert falú, fagerendás, fenyőpadlós épületek voltak, 6 személyes fapadokkal és nyílt folyosóval.
Egyik ilyen iskolát építettek Felsőmizsén az 5-6 kilométeres körzetben lakó gazdálkodók, és itt 60-70 gyermek tanult egyszerre. A kezdeti időkről írásos emlékek nincsenek. Az első tanítók közül Bornemissza Dezső neve és emléke maradt fenn. Ő volt az első világháborút megelőző időkben az iskola tanítója, majd bevonult katonának, és 1915. január 31-én hősi halált halt a szerbiai Nišben. A hálás utókor a hős tanító tiszteletére, Forgács Farkas Lenke tanítónő kezdeményezésére 1931. október 4-én szobrot állított az iskola udvarán, köréje négy jegenyefát ültettek, amelyből kettő még ma is látható. Ez a szobor lett az iskola névadója és mindenki így emlegeti: Szobrosi Iskola.
A Szobrosi Iskolában 1974-ig folyt az alsó és felső tagozatos oktatás. 1975-től 1983-ig már csak az alsó tagozatos tanulók maradtak, majd végleg megszűnt az oktatás, az épületbe szegény családok költöztek be, 1996-ban az épület magán kézbe került, a szobor azonban 2013-ig eredeti helyé állt. 2013-ban az idős tulajdonos elhalálozott, az örökösök pedig nem törődnek az Isten háta mögötti omladozó ingatlannal. A szobrot az önkormányzat beszállította a központi telephelyre, ahol jelenleg egy pincében várja sorsa jobbra fordulását. Egy alapos restaurálás után várhatóan a központi iskola udvarán lesz felállítva.

---