A nemrégiben szervezett Múzeumok éjszakája rendezvénysorozat vitt újra az Epreskertbe. Újra körbefotóztam ezt az alkotást, ami a múló/változó nap során más- és más megvilágítást kapott.

Vidám kis "csapat", csak feltételezem, hogy összefogódzva táncolnak. A címet egyelőre én adtam, mivel – sajnos – hivatalos leírást, címet nem találtam. Szerepel azonban az MKE 2003. évi diplomamunkái között, így sikerült az alkotó nevét is azonosítani.

Vidám jelenet, egy pálya indulásának kulcspontja. Egy rövid pálya kezdete, tizenegy év alkotó munka kiinduló pontja, fontos állomása. De memento is, egy olyan életút első állomásainak egyike, ami ez-év márciusában súlyos betegség következtében ért véget.
Kosina László néhány alkotása szerepel már a Köztérképen: https://www.kozterkep.hu/artpieces?artist_id=909
Azt viszont nem tudhatjuk, mit vitt magával, mit rejtegetett még az egykor vele élő és már vele elmúlt tehetsége.

"A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan."
(Arthur Schopenhauer) /A Debreceni Egyetem Építészmérnöki Tanszék gyászjelentéséből. /

---