1879. áprilisában került sor az Ybl Miklós által tervezett Belső-Ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Plébánia temploma épületének felszentelésére. A külső szobrászati alkotások közül a homlokzati díszítmények az épülettel egy-időben készültek el, míg a templom belsejében az idő előre haladtával – gondolom, a lehetőségek szerint – helyezték el a szobrászati alkotások nagyobbik részét.

A Jézus szíve szobor párban Szűz Mária szobrával jóval később a szentély bejáratához került. Tudatos alkotó munka eredményeként nem csak az elhelyezés szimmetrikus, de az alakok megformálása is erősíti azt.
A Jézus szíve alkotás lényegében szokványosan ábrázolja a megváltót, mint a szeretet szimbólumát. Mária egészen hasonló mozdulattal áll a túloldalon.
Jézus is lehajtott fejjel áll, kezét a kereszttel átszúrt szívén tartja.

A katolikus lexikon szerint: "A Szentírásban és a hagyományban a szív nem lélektani, hanem az egész embert kifejező fogalom, olyan ősfogalom, amely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. A testben megnyilvánuló személyesség belső központja, ahol a személyes elhatározások és a külső kapcsolatok megszületnek.... Jézus Szíve ontológiailag megalapozott szimbólum, mely alkalmas arra, hogy a személyiséget a maga emberségében kifejezze...."

---