Szent Vendel legkorábbi életrajzai 1417. után jelentek meg és a következő történetet tartalmazzák: skót herceg volt, de titokban elhagyta a királyi udvart, szakított előkelő életével és lelkiismerete parancsának eleget téve a Rómába zarándokolt.

Visszafele utazva Franciaországba, utóbb Németországba ment, s itt pásztorként egyszerű életet élve imával töltötte napjait. Szent életmódjának a híre elterjedt. Számos földműves kereste fel, hogy beteg jószágait megáldja és gyógyítsa. Végül a tholei kolostor apátjának választották és pappá szentelték. 617-ben halt meg, sírja fölé kis kápolnát emeltek, utóbb ekörül nőtt ki St. Wendel városka. Kultuszának nyomai hazánkban a 18. sz.-ban bukkantak föl. Ettől az időtől kezdve találkozhatunk szobraival, képeivel, amelyek leggyakrabban pásztorként ábrázolják. Tiszteletének legnagyobb propagálója Padányi Biró Márton veszprémi püspök volt, aki a Sümeg melletti Deákiban kápolnát építtetett tiszteletére, ahová az 1755. évi marhavész idején, okt. 20-án körmenetet is vezetett
A skót hercegből Németországban élő remetévé lett szent a pásztorok patrónusa. Kultusza különösen német nyelvű és az állattartó vidékeken elterjedt.

---