A kávéházi asztal márványlapján nyitva hagyott bronz "füzet" jobb oldalán olvasom:

"Meghalt a szobrász, szobra elveszett,
akár a vályog-tégla, utcakő -
Meghalt a költő, verse elveszett,
akár a tréfa-szó, káromkodás. -
Lyukas szépség ura, tökéletesség,
csak egy cseppecskét adja ambróziádból,
s én elfelejtem még azt is, hogy élek
s hogy azonos vagyok saját magammal."

Részlet:
Weöres Sándor: A Bab El Mandeb-en (Báb el-Mandeb-en)
Megjelent - Nyugat 1937. 8. szám.
http://epa.oszk.hu/00000/00022/00619/19737.htm
Művét előadja a költő:
https://www.youtube.com/watch?v=I2ysqPf4Xk4

A 10 évig Pécsett élő, dolgozó és alkotó költő tiszteletére készült szobor a lap témája.
Öltözete, kávéházi kellékei és talán arcvonása is korhű.
Pécsiek! Nagyvárad is megtiszteli nagy irodalmárjait szobraikkal, lehet követni a példát. A szobornézőre vonaton utazva Tatay Sándor Lődörgések kora regényének Vendégünk az angyal fejezetét olvastam. Az ott szereplő hírességek igen csak benépesítenék a Király utca elejét, (munkát adva a szoborállításra vágyó helyi művészeknek). .

( A versidézetben szereplő utcakő szó a Nyugat oldalán uccakő alakban szerepel.)