Debrecen városából az 1550-es évek körül telepítették ki a katolikusokat. Csak I. Lipót rendeletére, 1693. április 11-től amikor szabad királyi város lett a település, akkortól telepedhettek le ismét a katolikusok. Először a ferencesek jelentek meg, 1716-ban. A görög katolikus hívek csak a XIX. században jelentek meg nagyobb számban, költöztek be, pl. Szabolcs megyéből.
Templomuk azonban egészen 1910-ig nem volt. A templomépítés kezdeményezése I. Ferenc József nevéhez fűződik, aki 1899-ben Debrecenben járva megismerte a görög katolikusok akkori helyzetét.

A kapcsolt műlapon már írtam a templomépítésről, tehát azt nem ismételném.
A keletelt épület egyik legnagyobb, és legszebb jelenségét, a kelő nap fényeinek megjelenését akadályozza 1950 óta, a keleten lévő ablakok befalazásával kialakított 200 négyzetméteres freskó, melyen 20–25 jelenetből álló képeket nézhetnek a templomba betérő hívek, és az érdeklődők.

A déli hajóban 1982-re lett kész a bizánci szenteket ábrázoló, öt ablakból álló sorozat. Szent Irént (Szent László unokája), krétai Szent Andrást, damaszkuszi Szent Jánost, remete Szent Antalt, és alexandriai Szent Katalint látjuk az ólomüveg ablakokon. Mivel ez a déli oldal, elég sokáig süti a nap az öt bizánci szentet. Az üvegablakok nem a régi, megszokott stílusban készültek, mert itt nincsenek ornamentikát ábrázoló szegélyek. Egy modernebb stílust képvisel mind a tíz üvegablak. Ezen az ablaksoron egy tárgyi tévedés is becsúszott. Damaszkuszi Szent Jánost az üvegművész püspöki ornátusban ábrázolja, holott ő nem volt püspök.
A templom neve: Istenszülő oltalma

Ebben a templomban volt a szüleim esküvője 1960 májusában.
Akit érdekel, itt egy fotóalbum, egészen részletesen lefotóztam az épületet 4 évvel ezelőtt:
https://picasaweb.google.com/117777762032662175441/GorogKatolikusTemplomDebrecen

---