Kapu.
Bejárat. Elválasztó eszköz, építmény terek, világok elhatárolására. Valós és mitológiai értelemben is. Elválaszt fizikai, testi értelemben és választóvonal szellemi életünkben is.
Befogadó, védő és kirekesztő dolog, jelkép.
Lehet kis és nagy, zöld és rácsos, fa és vas, bronz és kő, vár és templom, futball és hoki, de lehet az életé, a halálé, a tudásé, a gyötrelemé, kor és korszaké, mennyországé és pokolé, kapun kell átjutni az alsó és felső világ között is.


Szőlő.
Évente megújuló, terjeszkedő növényként jelképe a termékenységnek, bőségnek, a bútól való megváltásnak, az életörömnek. biblikusan Izraelnek - kánaáni jólétnek - szaporaságnak. Jelképe az összefonódásnak, az egymáshoz tartozásnak.
A János-evangéliumban Jézus ezt mondja magáról: „Én vagyok a szőlőtő, Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen” (15,1–11).
A szőlő művelése nehéz, fáradságos, odafigyelő szakértelmet, türelmet igénylő munka.

Diósdon e "fakeretes bronzkapu" sok mindent jelenthet. Történelme gazdagságából népe, lakói, vendégei igen sok "kapun" átléptek.
A szőlő a már város címerében a község 1700 évek béli újjászületésének jelképe.

Kozák Attila aprónak tűnő, festékkel kezelt képe ott a diósdi szintén apró Tájház falán már többször megállított és még most is arra késztet, hogy következő diósdi sétáimon is fölkeressem. Teszi ezt időben, gondolatban, megjelenésében határtalan egyszerűségében.