"Megszenvedtem" ezért az alkotásért, ami egy lakóház belépőjében bújik meg.Semmilyen korábban kézbe vett könyvben, lexikonban, nem jelölik, de a net-en sem láttam nyomát – viszont megközelítőleg fényképezhetetlen (a szűk hely még arra sem elég, hogy egészében "befogjam" az alkotást).
Amikor kezembe került a forrásnál jelölt könyv, keresésére indultam, amint tudtam. Meg is találtam, de mire odaértem, megközelítően sötétedett. Hogy nehéz volt bejutni, egy dolog, de világítás nem volt. Itthon láttam, hogy a fotók használhatatlanok.
A második kísérlet már kicsit jobban sikerült, jobb volt az időpont, az időjárás, és egy kis lámpa is akadt, ami varázslatos módon akkor égett (igaz, hogy kinn éppen világos volt, ezért nem igazán érvényesült). Akkor viszont el akartak tanácsolni, de kitartottam.

A ház, aminek dísze az alkotás Árkay Bertalan tervei alapján épült 1942-ben a Nagybátony-Ujlaki RT. Nyugdíjintézete számára. Stílusa /olvasom/ klasszicizáló modern, olasz hatást képvisel.

A lány lenge, finoman díszes ruházatban, kecses mozdulattal nyúl az almáért. Ölében már összegyűjtött néhányat, amit ruhájával és kezével fog össze.
Szépségesen nyugodt, kiegyensúlyozott kép veszi körül, az almafa és annak ágai között megbújó madárka, lábánál virágok. Már-már paradicsominak mondhatnánk...
Arca egyszerűségében és szépségében összetéveszthetetlen Mattioni-vonásokat mutat. A kevés dísz nyakán és övrészén finoman hangsúlyozza – az amúgy mezítlábas – nőalak visszafogott eleganciáját, a ruha anyagának fátyolszerűségét.

---