Levél érkezett, vele meghívó (visszamenőlegesen): "Ha arra járnék..." Köszönöm ez-úton is. Arra járni persze nem volt könnyű, de valahogy akadt idő, amikor – csodával határos módon – még a nap is kisütött és ki is tartott, amíg kiértem Ófalura, még Békásmegyeren is túl...
Most már tudom, a meghívó által jelzett Templom tér viszonylag friss, a helyiek igényére és összefogásával valósult meg a plébániatemplom melletti területen. Tulajdonképpen egy játszótér, vagy inkább közösségi tér, ahol novemberben felállították az alkotást – megint csak a közösség kezdeményezésére.

Szent József, foglalkozása szerint egyszerű ács, Jézus nevelőapja, egyben a munkások védőszentje. A nevét viselő ófalui templomban lévő oltárkép főalakja ugyancsak József, aki ölében tartja a Kisjézust, körülöttük az ácsmesterség szerszámai, fejük felett /lévén barokk alkotás/ "angyalkák lebegnek a mennyből rájuk sugárzó fényben".
A most létrejött alkotás Józsefet mesterségének gyakorlása közben, szerszámaival körülvéve mutatja. Szemben vele a munkaasztal túloldalán áll a serdülőkorúnak látszó Jézus, munka közben folyik a nevelés.
József tiszta szemű (tiszta szívű) ember. Munkáját teljes erőből végzi, nevelt fiára teljes szívével figyel. Jézus alakja emberi, de kis részleteiben megmutatkozik, hogy nem átlagos földi halandó.

Az avatóbeszédben a közösségi összefogás szerepén és erején túl kiemelt hangsúlyt kapott a családi kapcsolatok fontossága.
"A munka és az apai minta szimbóluma": az avatásról tudósító cikket ld. az első. forrásnál.

---