Szenice kórusa meghívott bennünket egy fesztiválra, amit 2012-ben rendeztek. Ügyelnek arra, hogy minden évben legyen egy magyar kórus a rendezvényükön, akkor ránk esett a választás Így utaztunk el Szenicebe, ahol baráti hangulatban fogadtak és biztosítottak egy tolmácsot is, aki beszélt magyarul és irányított bennünket.

Kevés szabadidőnkben szaladtunk várost nézni. A város központjában, nem messze a Művelődési Háztól találtuk meg ezt az alkotást. Szenice múltjához ma is hozzátartozik a Felszabadulási emlékmű.
A Vörös Hadsereg április 7-én győzött a városban. Ezt követően rögtön kórházakat, betegszobákat rendeztek be a sebesültek ápolására. A veszteség nagy volt, a halottakat csak részben tudták azonosítani. Szeniceben a temetőn kívül a templom előtti téren is elhunyt katonákat temettek el.

Az emlékművet 1965-ben avatták fel. Központi figurája egy, a karját boldogan az ég felé emelő lány, a Győzelem allegorikus alakja. Az emlékmű mögötti fekvő betontömbön bronz betűkkel kiírt üdvözlő szöveg: "Dicsőség a felszabadítóknak". Az emlékmű része az a három elemű sztélé is, ami sajnos az én képemre nem fért rá, de az utolsó fotón egyben látható az egész alkotás.

---