"A kép alapgondolata még akkor született meg a festőfejében, amikor a romák nagy számban próbáltak meg Kanadába, Franciaországba, Svédországba menekülni. A képen mindenki menekül, még a fa is eltépi gyökereit; olyan is van, aki űzi őket, mutatva az utat; amerre menjenek, ám amire odaérnének, már fordítják is vissza őket – azaz a kérdés az, hogy Van hová menekülnünk? Van nekünk helyünk a világon? A képen látható arcok mind torzak, sugallva, hogy aki menekül, meg az is, aki másokat menekülésre késztet, mind eltorzul, mert ilyenkor elvesznek a mindannyiunk számára fontos értékek, és nem marad más, mint a félelem, a gyanakvás és a gyűlölködés…"

Az alkotásának egyik végén menekülő angyalokat látunk, a túlsó végén viszont az látszik, hogy az angyalok igyekezésének irányában nincs út.