A településről írják:
„A település az 53-as sz. főút mentén, Kiskunhalastól 8 km-re északra fekszik. Vasúton a Budapest–Kelebia vonalon közelíthető meg. A község területe 1947-ig Kiskunhalas pusztája volt. Régészeti adatok alapján a terület a népvándorlás idején és az Árpád-korban is lakott volt. Neve a tázlári határ felé eső, a középkorban itt levő Pirtó faluról maradt meg, mely azonban a török időkben eltűnt. Utána évszázadokon át csupán buckás terület, illetve nádas vízállás volt ezen a helyen. A XVIII. században csupán fogadó állt itt, és csak a vasút 1882-es megjelenése adott lendületet a betelepülésnek. A lakosság először magányos szállásokat, tanyákat épített. Az 1920-as években tanyasi iskola épült, majd 1947-től önálló község lett Pirtó. A 2007. augusztus 20-i ünnepségen a település fennállásának 60. évfordulójára emeltek emlékművet, amely a 2002-ben állított Szent István szobor szomszédságában áll a falu főterén.
A településen általános iskola, óvoda, orvosi rendelő, könyvtár és művelődési ház működik. 2005. januárjától működtetik a tanyagondnoki szolgálatot, amely a településen élő idős emberek számára biztosít segítséget. Társulásban gyermekjóléti szolgáltatást is végeznek. A község életében négy civil szervezet vesz részt, közöttük a Pirtó Községért Közalapítvány és a 2001-ben alakult Település- és Vállalkozásfejlesztő Egyesület.”
Az emlékmű közel 2 m magas kőtábla. Bal felső sarka kivételével nonfiguratív, e sarok egy termő körteágat ábrázol, melyről egy kéz épp most szakít egy érett gyümölcsöt.
A feliratok:
„...A gyökérben van az élet.
Akinek nincs gyökere, elvész..."
/Wass Albert/
„Állíttatott 2007-ben Pirtó alapításának 60. évfordulójára.
Faragta: Szalai József"

---