„Az 1849-ik év márczius 5-ikén fényes győzelmet arattak a magyarok Gaál alezredes vezénylete alatt a Szabadka közelében elterülő «Kaponya» nevű térségen.
Előtte való napon mintegy 4000 szerb ütött itt tábort 13 ágyúval, hogy Szabadkát megrohanja, elpusztítsa. Gaal alezredes 3000 főnyi, különféle magyar csapatokból és szabadkai nemzetőrökből összeállított sereggel vonult ki az ellenség elé, a melylyel Kaponyánál megütközött. És a hiányosan felszerelt sereg teljes győzedelmet aratott, a szerbek megfutottak s két más ágyújokon kívül még a szerbek büszkesége, a 18 fontos «Csicsó» nevű ágyú is a magyarok kezébe került. Szabadka és vidéke pedig a fenyegető veszedelemtől megszabadult. Az ezen csatában elesett honvédek emlékére díszes emlékoszlopot emelt Szabadka város közönsége, melyet kegyeletes ünnepélylyel deczember hó 3-ikán lepleztek le.” (Vasárnapi Ujság 46. évfolyam 50. szám)
A szabadkai Nemzeti Kaszinó előtti téren elhelyezett emlékoszlop mintegy 15 méter magas, hatalmas talapzaton álló gúla volt. Tetején cserkoszorúzott ágyún turulmadár állt kiterjesztett szárnyakkal, csőrében kardot tartva. Az emlékoszlopon a következő feliratok voltak:
Keleti oldal: „Tettök sugara átragyog időn, enyészeten.”
Déli oldal: „A győzelmes ütközetben résztvettek : Gaál László alezredes vezénylete alatt: Az 5. honvédzászlóalj, a Ferencz Károly-ezred két százada. A budai gránátos szakasz, bácskai «Fekete sipkások» Pál Antal vezérletével, zombori nemzetőrök Putnik Béla alatt, Szabadkai nemzetőrök, vidéki segély csapatok Czintula Antal alatt, Tüzérség Paganini József alatt. A 3. honvédhuszárság egy százada, nemzetőri lovasság.”
Nyugati oldal: „Mint ők, a hősök, a honért élni, halni tanuljatok!”
Északi oldal: „Kaponyán, 1849. márczius 5-én. A szabadságért vívott győzelmes ütközet hős vitézeinek, Szabadka megmenteinek. A győzelem félszázados emlékére, Szabadka szab. kir. város Törvényhatósága és közönsége. 1899.”
„A leleplezési ünnepélyen, a nagy számmal összesereglett közönség sorában megjelentek a vármegye még életben levő régi honvédéi is, Leszkóczky István őrnagy vezetése alatt, ugyanazzal a zászlóval, mely a kaponyai csatában is ott lobogott” – írta a fentebb már idézett Vasárnapi Ujság.
Az emlékművet 1919 után megrongálták, majd később lebontották.

---