'A Vénusz születése (1918) legsikeresebb akt szobrainak egyike, Barcelonában aranyéremmel értékelték, s több példánya látható ma is köztereken és múzeumokban. Az első világháború utolsó évében készült szobor a szerelem istennőjét ábrázolja, amint a tenger vizéből egy kagylón kiemelkedik.
Vénusz szeme még csukva, feje fölött nyújtózkodva, még félig öntudattalanul
összekulcsolódó két kezével megemeli dús hajkoronáját. A mozdulatot akár kacérságnak is érezhetnénk, de alakjában nyoma sincs ilyesminek, az maga
az ártatlan természetesség. A nőalak nem mereven áll a kagylón, hanem a
víz felszínére érve azonnal le is lép róla, így mitológiai születése benne rejtőzik a szimmetriát megtörő mozdulatban. A figura testének vonala S-formát leírva hullámzik, s ezzel felidézi a tenger vizének hullámzását. Az ébredés pillanata, a szerelem megszületése áll előttünk, az édes titok, amelyet új­ra és újra átélünk, de sohasem érthetünk meg teljesen'
Forrás: A zalaegerszegi Kisfaludi Stróbl Zsigmond gyűjtemény katalógusa (a Göcseji Múzeum kiadványa), 2004. http://mek.oszk.hu/08000/08050/08050.pdf