'Dózsa egészalakos szobra 1976-ban került Dálnokba.

A bukaresti Köztársasági Palota alagsorában – tulajdonképpen egy szobortemetőben – fedeztem föl Szobotka András alkotását. Ez – eredetileg – egy 1948-ban kiírt temesvári pályázatra készült, Dózsa kivégzésének helyére került volna egy kis parkba. Közben a „nemzetközi helyzet fokozódott', s a román nacionalizmus kezébe kasza és kard került, amellyel levágtak a magyar ügyekből, amit lehetett. Kitörték a Dózsa-szobor nyakát is.

A '70-es évek elején ezt a szobrot kotortam ki a szó szoros értelmében a bukaresti alagsori szobortemetőből, de amire az avatására sor került, engem már rég eltanácsoltak a szoborállítások terrénumától. Magánemberként azért ott voltam az avatóünnepségen. Ettől a szobrászművészre való tekintettel sem tilthattak el, hiszen mély barátság alakult ki köztünk. A szobor negyedszázados elfektetésének feloldása az alkotó számára a mű feltámadásával azonosult. Az sem okozott problémát, hogy a szobortalapzatot bukaresti egyetemi tanár-építészmérnök kollegája, egy Damboianu nevű úr készítse el. Ez a jóváhagyatásokat, a kapcsolatkiépítéseket megkönnyítette.

A dálnoki szoboravató ünnepség nagy pártasszisztenciával zajlott. A díszgyűlés a Beczássy-kúria ebédlőjében volt, ahová mi is beszemtelenkedtünk. A dálnokiak akkor még kiváló szilvóriumot tudtak főzni. És vendéglátásuk is mindig híres volt.'
Sylvester Jajos: Dózsa népe trappban, Gondola internetes portál, 2005. március 4.

---