Aphrodité keresésére indultam Győrben. Az egykori Magyar Vagon- és Gépgyár Vendégháza /ma négy csillagos szálloda/ egyik termében találtam rá, amint a habokból kiemelkedik. Mindezeket, ill. részletesebb információkat ld. a kapcsolt lapon.

A hotel zárt udvarán kerestem, de sajnos csak hűlt helyét és talapzatának csonkját találtam egy másik alkotásnak. Utam azonban az uszoda előtt vezetett, ahol csodálkozva láttam meg az óriási kerámia falat. Grátisz találat! Ez ti. nem szerepelt a kiinduláshoz használt könyvben, így listámon sem. Már messziről gyanakodtam, ismerős volt a stílus, a megformálás.
Kértem, engedjék ezt is lefényképezni. Izgatottan néztem a sarkokat, ahol másodikra (de persze elbújva) meg is találtam az alkotó szignóját.

Gondolkoztam, mi a sajátos, az egyedi, mi az, amitől egészen más ez a szinte azonnal beazonosítóható kézből származó alkotás, mint a korábbiak, amikkel találkoztam. Ugyanazokat az elemi erőket, az azok által formált, hömpölygő, megállíthatatlannak tűnő erők által formált anyagot láttam, mint a művész más alkotásain, de az erővonalak felfelé hatnak, a formákat a mű felső széle felé hajtva, míg a hullámzó vonalak ritmusa finomabb
A másik eltérés a szín, minden eddig látottól eltérően itt a dombormű fehér.
Úgy gondolom, a hely a meghatározó és az itt működő erők, amelyek a melegben felfelé hajtják a páradús levegőt. Ennek "lenyomatát" formálta meg a művész, a felhajtó erő(k) – vízben, levegőben – határozzák meg a formát.

---