A terézvárosi palotanegyedben álló ún. Egyedi-palotát Egyedi Lajos, az Újpesti Szeszgyár tulajdonosa építtette. Az egykori Nagy Lajos (mai Benczúr) utcában álló kétemeletes házat az osztrák építész, Oskar Marmorek tervezte 1896-ban. A neoreneszánsz palota egy évvel később készült el, és a gyáriparos 1927-ben bekövetkezett megöléséig a család tulajdonában maradt - állítólag az adósságokba keveredett, mindenki által gyűlölt zsarnokot saját vője folytotta meg a fürdőszobában.

Mivel Egyedi Lajos üzemei ekkora már csődbe mentek, a családi vagyon a Magyar-Itáliai Bank Rt kezébe került, akiktől 1930-ban vásárolta meg az ingatlant a Magyar Királyi Posta Jóléti Alapítványa. Tiszti kaszinót - vagy ahogy akkor nevezték, egy új Postás Otthont - alakítottak ki hatalmas termeiben. Feltehetően a szobrok és a többi dísz is ekkor került fel a homlokzatra.
Jelenleg is ki van írva rá "Postás Művelődési Központ".

A palota második emeletére négy darab sötét színű, szárnyas puttót álmodott, feltehetően a Posta számára az átalakítást elvégző tervező. Az egyik lábánál paprikajancsi és dob, a másiknak bal kezében íj, jobb kezén sólyom ül. Lábainál az elejtett madár és szőlőfürtök. A harmadik vállán kulacs lóg. A negyedikből annyi látható, hogy két furulya van a szájánál.
A két szélső első ránézésre akár a művészetek allegóriája is lehetne, hiszen míg a jobb szélső, álarcot tartó kisfiú a színházat, a bal szélső trombitáló akár a zenét is szimbolizálhatná. Viszont a másik két figura már kevésbé egyértemű - egyikük egy madarat reptet és egy íjat tart, másikuk oldalán pedig egy kulacs lóg, így tekint a messzeségbe.
A szobrok anyaga ón lehet.

Az alkotó nevét az idézett magyar forrás Karl Waschmann-nak írja. Az osztrák Künstlerhaus tagjai között Carl Waschmann-kén írják a nevét (Waschmann Carl, Ziseleur. * Wien 20.4.1848, + Wien, 14.12.1905)

---