Háttérinfó a szoborhoz, a szobrokhoz:

KISFALUDY SÁNDOR ES SZEGEDY RÓZA SÍREMLÉKE SÜMEGEN.
„1866 deczember 2-ikán a sümegi Kisfaludy kaszinó fennállásának negyed százados ünnepére lakomát rendezett. Az ünnepély első szónoka, Barcza Sándor megemlékezett ez alkalommal a kaszinó első elnökéről, Kisfaludy Sándorról. Sajnálatát fejezte ki, hogy a nagy költő sírhelyét csak egy korhadt fakereszt jelzi, és ekként fejezte be beszédét: «megérjük még azt az időt, örök gyalázatunkra, hogy kidől a keresztfa és az új nemzedéknek tudomása sem lesz róla : Sümeg legnagyobb halottja hol aluszsza Örök álmát* A beszéd hatása alatt nyomban megalakult a szobor-bizottság, melynek elnöke: Barcza Sándor, pénztárosa Eitner József, a bizottság tagjai pedig Cseh László, Takács Alajos, Bamassetter Vincze, Gersó János honvédőrnagy, Pály János kanonok (a bizottság egyetlen ma is élő tagja) lettek, kik még mindnyájan személyes ismerősei voltak Kisfaludy Sándornak.

A megindított mozgalom országszerte visszhangra talált, az adományozók között, kik a szétbocsátott lelkes hangú felhívást aláírták, első volt Erzsébet királyné, ki 300 forintot küldetett Kisfaludy Sándor sümegi szobrára, Zala vármegye 500 frtot, báró Sina Simon 200 frtot adtak; nagyobb összeggel támogatták még a szobor ügyét: Haynald Lajos, Zalka János, Banolder János, Roskoványi Sándor püspökök, Pest város, Bihar vármegye, a zalaegerszegi kaszinó, melynek alapszabályait egykor Kisfaludy Sándor fogalmazta, gróf Festetits György és Tasziló, gróf Szapáry Géza és mások. Szép összeget gyűjtöttek össze saját kebelükben az országos képviselők és a Kisfaludy-Társaság.

A gyűjtés megindítása után félévre már 4977 forint gyűlt össze, a mi az akkori pénzviszonyokhoz mérten elégséges volt, hogy szülőháza előtt és sírhelyén is szobrot emeltethessen a bizottság Kisfaludy Sándornak. Sőt a szülőházát megörökítő emléktábla is ezzel a fölirattal:
«E házban született, élt és halt meg Kisfaludy Sándor,» — szintén a szobor-alapból került ki. A szobormű elkészítésére a bizottság Gerenday Antalnak adott megbízatást, ki két év alatt két szoborművet el is készítette, úgy hogy 1870 január 11-én már le is leplezték.

A szobor-bizottság, mikor Kisfaludy Sándor hamvait exhumáltatta a temető magaslatán a kápolna bejáratával szemben levő sírhelyéből, megfeledkezett arról, hogy elszakítja őt hitvesétől, Szegedy Rózától. Szegedy Róza sírhalma felett később temetői utat vezettek és csak egy homokkőből készült czimeres sírkő jelezte, hogy itt aluszsza örök álmát a költő első hitvese. Ez adta a gondolatot Éles Károlynak és e sorok Írójának, hogy az egymástól elszakított hamvakat újra egyesítsék. A mozgalom dr. Lukonich Gábor a Kisfaludy-kaszinó elnöke. Darnay Kajetánné a sümeg vidéki vöröskereszt-egylet elnöke s Székely Gusztávné es Epstein Vilmosné nőegyleti elnöknők vezetésével indult meg.

A sümegi helyi lapban rövid felhívásban pendítettem meg először a hamvak egyesítésének eszméjét, mely ma már meg is valósult. A gyűjtő-ivek szétbocsátása után, midőn a Szegedy-család és mások nagylelkű hozzájárulásával együtt volt a szükséges összeg, a sümegi Kisfaludy-kaszinó kebeléből megalakult a szobor-bizottság s megbízta a hamvak egyesítésének emlékét megörökítő dombormű elkészítésével Istók János szobrászt. Istók a domborművet, mely a régi Kisfaludy-szobor talapzatának oldalában van elhelyezve, kiváló sikerrel alkotta meg, művészi készséggel, szépségének teljében örökítve meg rajta Szegedy Rózát.”'
Szentmártoni Darnay Kálmán.

Vasárnapi Ujság 1905. május 28.

Vasárnapi Ujság : http://epa.oszk.hu/00000/00030/02681/pdf/VU_EPA00030_1905_22.pdf