A szecessziós palota 1910–11-ben épült. Moskovits Adolf és fia építtette az eredetileg is lakóháznak szánt bérházat. Ma is az. Sőt, azon kevesek egyike, amit az utóbbi években (sajnos csak a homlokzatot) felújítottak, és régi szépségében pompázik.
Vágó László, és testvére Vágó József egyik utolsó, közös munkája az osztrák szecesszió hatását tükröző épület.
A műlapon szereplő sgraffitók a harmadik emeleti ablakok között láthatóak. Allegorikus mezőgazdasági jeleneteket ábrázolnak. Nagyon egyszerűek ezek a sgraffitók, mert csak vonalas ábrázolások, mintha valaki rajzolt volna a falra...
Az épület sarkán látható a legnagyobb, sok embert ábrázoló jelenet.
"Az egyébként eredetileg fehér falfelület díszítését a sárga és halványzöld kerámialapocskák kombinációjából kialakított négyzetes felületek adják...
A koronázópárkány alatti felületet allegorikus munkajelenetek színesítik."

2010-ben, amikor alkalmam volt fotózni az épületet, a sgraffitók egy része, csakúgy mint a kerámialapocskáké már leszálltak, leomlottak a vakolattal együtt az épület homlokzatáról. Aztán egyszer csak beburkolták sűrű hálóval, és csak sejteni lehetett, hogy dolgoznak az állványzaton.
Pár nappal ezelőtt a teljesen feldúlt nagyváradi főtérre elsétálva, meglepetésként hatott, hogy az épületet gyönyörűen felújították kívülről. A lépcsőházat, a belső udvart még állványerdő borítja, de láthatóan minden lakásban laknak.

A forrásként megadott könyvben olvasom, hogy az épületet többször átalakították (hátrányára, mert pl. kicserélték a földszinti portálékat), és a ház Zöldfa utcai bejáratára 2004-ben készült el az eredeti stílusához illő, igazodó lemezborítású kovácsoltvas kapu. Ez utóbbit pl. egy ott lakó egyéni kezdeményezésére tették meg.
A képsorozat végén pár képet feltöltöttem a 2010-es állapotról – jó alap az összehasonlításhoz.

Amikor a ház épült, Nagyvárad lakossága többségében magyar volt.

---